Embedded Files
Olvasási idő: 12 perc
Miért érdemes limitálni gyermekünk képernyő idejét? Miért ne használjunk telefont közvetlen lefekvés előtt?
Minden édesanya hallotta legalább egyszer életében, mennyire fontos, hogy csak bizonyos kor után engedélyezzük csemetéinknek a különböző kütyük használatát, illetve hogy mennyire lényeges, hogy a későbbi életkorokban is limitáljuk a napi képernyőidőt. Sajnos a 20 perces család- vagy gyermekorvosi konzultációba ritkán fér bele egy részletesebb magyarázat.
Lássuk csak tehát, mire is jó vagy nem gyermekeink képernyőhasználata.
Manapság nem egyszerű feladat szülőnek lenni, hiszen a 8 órás munka mellett rengeteg feladat vár még ránk otthon is. Ilyenkor nagy segítség tud lenni, ha gyermekünk egy videót vagy rajzfilmet nézve elüldögél, míg mi össze tudjuk dobni a vacsorát, és betenni a mosást, hiszen mindannyian tudjuk, az a fránya szennyes kosár soha nem akar kiürülni.
De mit is okozhatunk ezzel a megoldással hosszú távon, ha túllépjük az ajánlott időt, ha nem megfelelő rajzfilmeket választunk az ovis gyermekünknek, ha a tinédzser fiunk, lányunk nem az ideális platformokon tölti az idejét?
1. Diéta és obezitás (elhízás)
Egyértelmű összefüggés van a tinédzser/felnőttkori obezitás és a túlzott képernyőhasználat között. Vélhetően, semmi újat nem mondunk ezzel a kijelentéssel, hiszen eléggé logikus, hogy aki tévé előtt üldögél, és különböző nasikat ropogtat, arra a személyre bizony könnyebben szaladnak fel a kilók is. Ez gyermekeknél sincs másképp. 14 vizsgálat összesített eredménye kimutatta, hogy ha minden nap már csak egy órát is televíziózással töltenek gyermekeink, akkor az elhízás kockázata 13%-kal növekedik, mind fiúknál, mind lányoknál. Mit is jelent ez? Egy gyermek aki napi 3 órát tölt televíziózással, annak 39%-kal nagyobb esélye van az elhízásra, mint egy olyan társának, aki nem tölti idejét a képernyő előtt. Ijesztő, nem? Hiszen csak 3 óráról beszélünk, ami sajnos nagyon sok háztartásban kevésnek is számít.
2. Alvás
Minden bizonnyal itt sem mondunk új információkat, mikor kijelentjük, hogy a túlzott képernyőhasználat hatással van az alvás mennyiségére, hiszen tudjuk, hogy sokszor mi felnőttek is nehezen tesszük le a telefont a kezünkből. Azonban, főleg a lefekvés előtti képernyőhasználat, az alvás minőségét is befolyásolja, amelyet több kutatás is alátámaszt. Kisiskolás gyermekek és tinédzserek esetében leírtak álmatlanságot, gyakoribb éjszakai ébredéseket, nyugtalan és felszínes alvást.
Miért is történik mindez? A világos, kék fénnyel működő képernyők sötétben való használata gátolja a melatonin nevű hormon termelődését, megzarva ezáltal a cirkadián, azaz az alvás-ébrenléti ritmust. Emellett fontos tényező az is, hogy gyermekünk milyen videót néz. Az agyat stimuláló videók, amelyek fokozzák az agyi aktivitást, nehezítik mind az elalvást, mind a nyugodt alvást az éjszaka folyamán. Az is fontos faktor, hogy az adott játék, videó milyen érzelmeket vált ki. A negatív érzelmek fokozódása, a “nem vagyok elég jó” benyomás erősödése (modellek, fitnesz edzők, influenszerek álomvilágba illő videói) is rossz hatással vannak, főleg tinédzserek körében, az alvás minőségére.
Miért is fontos a megfelelő, nyugodt alvás? Ennek megértéséhez először meg kell néznünk, hogy milyen mechanizmusok mennek végbe a szervezetünkben, míg mi az igazak álmát alusszuk.
Az agyunk és idegrendszerünk gyermekkorban egy igen intenzív fejlődésen megy át, főleg alvás közben! Ezalatt az agyunk különböző szakaszokon megy keresztül, melyek változnak az éjszaka során, különböző szerepeket töltve be. Nézzük át röviden, hogy melyek is ezek a fázisok:
NREM-alvás (non-REM vagy lassú hullámú alvás)
Ez az alvás „nyugalmi” fázisa, amelynek során az agy lassú hullámokat bocsát ki (delta hullámok), a test ellazul, a szívverés és a légzés lassul, az elmúlt nap emlékei „átrendeződnek” és megerősödnek. Segít az értelmi fejlődésben, az idegrendszeri kapcsolatok illetve bizonyos agyi struktúrák érésében, támogatva az idegrendszer megfelelő működését. Szerepe van az emlékek rögzítésében, hozzájárul a kognitív és motoros fejlődéshez, ezért ez a fázis különösen fontos iskoláskorban, mivel támogatja a tanulást és a problémamegoldást.
REM-alvás (gyors szemmozgásos alvás)
Ez az a szakasz, amikor a szemek gyorsan mozognak (innen ered ennek a fázisnak a neve is: Rapid Eye Movement), gyakran álmodunk, az agy aktív, szinte ébrenléti állapotban van, az izmaink viszont teljesen ellazulnak.
Ez az időszak támogatja a kreativitást, az érzelmi feldolgozást és az idegrendszeri „finomhangolást”. Szerepe van az információ feldolgozásban, annak hosszútávú tárolásában, bizonyos tanulási folyamatok támogatásában, illetve az érzelmi szabályozásban is. Fejleszti az idegi kapcsolatokat, finomítja a szenzoros-motoros pályákat, védi az agyszövetek épségét.
Csecsemőknél a REM-alvás különösen fontos, mert segíti az agy gyors fejlődését, a látás és mozgás összehangolását.
Szóval most ismét elmondtuk, amit már eddig is tudtunk, hogy agyunk mennyire bonyolult “szerkezet”, és mennyire fontos számára a gyermekkor minden szakaszában a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás.
Ha már szervezetünk összetettségéről, bonyolultságáról beszélünk, akkor bizony azt sem felejthetjük el, hogy a növekedési hormon is az éjszakai alvás során szabadul fel a legnagyobb mennyiségben, hozzájárulva ezzel gyermekünk megfelelő ütemben való növekedéséhez. Az már csak cseresznye a habostortán, hogy a kevés, illetve nem megfelelő alvás csökkenti immunrendszerünk védekezőképességét is a fertőzésekkel szemben, hiszen a fáradt szervezet bizony sokkal nehezebben tudja felvenni a harcot azokkal a fránya baktériumokkal és vírusokkal, amelyek folyamatosan körülöttünk ólálkodnak.
Feltehetjük tehát a kérdést, hogy megéri az az egy óra telefonozás, tévénézés közvetlen lefekvés előtt? Vagy inkább közös olvasó estét tartva fejezzük be a napunkat, egy jó mese vagy történet társaságában!
3. Gondolkodási képesség és szellemi fejlődés
Több tanulmány is bizonyította, hogy van negatív összefüggés a képernyő előtt töltött idő, és a gyermek kognitív fejlődése között. Egy a 24–30 hónapos gyermekek körében végzett koreai kutatás kimutatta, hogy a beszédfejlődés késésének kockázata arányosan nőtt a televízió előtt töltött idő mennyiségével. Azoknál a kisgyermekeknél, akik naponta 2–3 órát töltöttek a tévé előtt, 2,7-szeresére nőtt a nyelvi fejlődés késésének kockázata azokhoz képest, akik kevesebb mint napi 1 órát tévéztek. A napi több, mint 3 órát tévéző kisgyermekeknél a nyelvi késés relatív kockázata körülbelül háromszorosára emelkedett.
Hasonlóképpen, egy hosszútávú vizsgálat megállapította, hogy azok a gyerekek, akik első életéveikben többet tévéztek, 5-6 éves korukra kevésbé voltak iskolára érettek. Ez alacsonyabb szókincs- és számismereti pontszámokban, valamint gyengébb tanórai aktivitásban nyilvánult meg.
Ám ahhoz, hogy megértsük miért is van negatív hatással a túlzott képernyőidő gyermekünk fejlődésére, először azt kell megértenünk, hogy mi a négy alappillére a megfelelő tanulási folyamatnak, illetve azt, hogyan is tanulnak gyermekeink.
A tanulás legyen aktív
A gyerekek akkor tanulnak a leghatékonyabban, amikor aktív, gondolkodásra serkentő, tanulást támogató környezetben vannak. Játék és egyéb tevékenységek segítségével értelmezik a világot maguk körül, formálják tapasztalataikat, tudásukat, így fejlődnek a kognitív képességeik. A tévénézés és telefonozás ezzel szemben passzív tevékenységek, hiszen az aktív tanulás a “gondolkodva tanulást” foglalja magába. Még akkor is, ha egy oktató műsorról van szó, vagy szükséges valamilyen fizikai aktivitást végezni, például képernyőn lapozgatni, akkor is a képernyő nézése egy passzív tevékenység marad, mely során a gyermeket sokkal inkább kötik le a vizuális elemek, mint a megjelenített információk, így a tanulási folyamat beindulása elmarad. Még mi, felnőttek is, sokszor azon kapjuk magunkat, hogy egy fél év múlva, már annak az érdekes filmnek a szereplőire is alig emlékszünk.
Gyermekünk legyen “elkötelezett”
A gyerekek akkor tanulnak a legjobban, amikor elkötelezettek – ideértve a részvételt, az érdeklődés fenntartását, valamint azt, hogy ellenállnak a figyelemelterelésnek. Valljuk be a televíziós műsorok, különböző online videók még számunkra is sokszor figyelemelterelésként működnek. Főzés közben sorozatot nézünk, és hoppá, azon kapjuk magunkat, hogy nem tudjuk, vajon most megsóztuk a levest vagy sem? Ez gyermekeknél is hasonlóan működik, ezért főleg ha igényük van a játékra, ne kapcsoljuk be a televíziót, arra az esetre, ha majd megunja a kockaépítést, mert csak háttérzajként, felesleges zavaró tényezőként fog szolgálni.
A tanulás legyen jelentéssel bíró
A gyerekek akkor tanulnak a leghatékonyabban, amikor a tananyag kapcsolódik a meglévő tudásukhoz, és visszautal a saját tapasztalataikra, élményeikre. Ehhez talán a legegyszerűbb példa az, ahogy az anyanyelvünket tanuljuk meg. Mindenki fejében, ha azt mondom, gondoljon egy kutyusra, akkor az elménkben egy kép jelenik meg egy kutyáról, legyen az border collie vagy éppen egy tacskó, hiszen a szót az agyunk összeköti a jól ismert képpel. Egy kisgyermek is könnyebben társít egy megtanulandó elemet, egy már korábban látott képhez, megélt tapasztalathoz.
Társas interakcióban gazdag
A gyerekek különös érzékenységgel tanulnak más emberektől, gondozókkal, pedagógusokkal, kortársakkal való interakciók során. Ezalatt a szociális készségek és figyelmük is jobban fejlődik, illetve mi is, mint társak, sokkal jobban fel tudjuk mérni, hogyan haladjunk egy játékos tanulás során, mikor hagyjunk gyermeküknek több időt a válaszra, mikor segítsünk be egy kicsit, ezzel is jobban rájuk szabva a folyamatot.
Lehet elsőre ez a négy elem egyszerre való teljesítése nehéz feladatnak tűnik, de ne felejtsük el, hogy a közös játék, amely alatt valami eddig ismeretlen dologgal találkozik gyermekünk, az számára már új információ, tanulási folyamat.
Múlt héten volt a csemeténk az osztállyal az állatkertben? Üljünk le vele állatfarmot építeni, mialatt elismételjük vele, milyen állatok élnek a tanyán, milyen hangokat adnak ki, mivel táplálkoznak. Így a négyből három feltételt mindjárt ki is pipáltunk, és ha gyermekünk élvezi a velünk töltött időt, az állatfarm építését, ezzel már az elkötelezettség is együtt jár. Minél jobban szeret valamit, minél inkább érdeklődik valami iránt, annál nagyobb lesz az elköteleződése is. Találjuk hát meg azokat a dolgokat, amiket élvezettel csinál!
Ezek után valószínűleg, nem szorul sok magyarázatra, hogy a televízió nézése miért nem megfelelő tanulási folyamat, illetve miért van negatív hatással a kognitív fejlődésre. Summa summarum kijelenthetjük, hogy a képernyőhasználat egy passzív, gyakran nem megfelelő jelentéssel bíró tartalommal ellátott, társas interakciókban hiányos tevékenység.
Szociális, érzelmi és mentális egészség
A nagyon fiatal gyermekek körében végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a képernyőhasználat önálló kockázati tényezőt jelent a pszichés jóllét csökkenése szempontjából. Egy thaiföldi csecsemőket vizsgáló elemzés kimutatta, hogy a televíziónak való fokozott kitettség 6 és 18 hónapos kor között összefüggésbe hozható az érzelmi reaktivitással, agresszióval és kifelé irányuló viselkedési problémákkal, mint amilyen a dühkitörés, szándékos szabályszegés, dacosság és a többi.
Egy másik tanulmányban leírt kezdeti feltételezés szerint a digitális médiahasználat és az ADHD-tünetek közötti összefüggés közvetlen okozati hatást tükröz (vagyis: a digitális médiatartalmakban van valami, ami közvetlenül figyelemzavart, hiperaktivitást és impulzivitást idéz elő). No de mi is ez a “valami”? Rengeteg tanulmány foglalkozott a televízió, az okostelefonok megjelenése óta azzal, hogy milyen úton is történnek a gyermekekben ezek a változások, mik azok az agyi, érzelmi mechanizmusok melyek a fent felsorolt problémák egyikéhez vezethetnek.
Az egyik a „scan and shift” (pásztázás és váltás) elmélet, mely szerint a digitális média gyors tempója arra ösztönzi a gyermeket, hogy a figyelmét a gyors pásztázásra és gyakori váltásokra összpontosítsa. Ez megnehezítheti, hogy később olyan feladatokban tudjon elmélyülni, amelyek tartós figyelmet igényelnek.
Ezen kívül az a feltételezés is megfogalmazódott, hogy azok a gyerekek, akiknél magas a képernyőidő, nehezebben tudnak figyelni az unalmasabb, kevésbé stimuláló tevékenységekre. Ennek egyik oka lehet, hogy elveszítik azt a képességüket, hogy “belsőleg szabályozzák” figyelmüket, miután hozzászoktak a digitális média által nyújtott külső figyelemszabályozáshoz.
Továbbá kimutatták, hogy a “média multitasking” (többféle médiatartalom párhuzamos használata) összefügg a figyelmetlenséggel. Ennek magyarázata, hogy azok a gyermekek, akik ilyen tevékenységet folytatnak, nehezebben tudnak egyetlen feladatra összpontosítani, abban elmélyülni, hiszen ahhoz szoktak hozzá, hogy folyamatosan váltogatnak mind a különböző (online vagy offline) tevékenységek között, mind az online világban megjelenő tartalmak között. Egy tanulmány 6-8 éves gyermekek szokásait vizsgálva kimutatta, hogy 30 perc alatt körülbelül 120 rövid videót tekintettek meg, amely 8-10 másodpercenkénti videóváltást jelent. Idősebbeknél, 15-16 éves korosztályban ez a szám 35-45 másodperc volt átlagosan. Ugye mennyire megdöbbentő? Ezek után jogos a kérdés, hogyan is várhatjuk el, hogy például egy tanóra keretén belül, 50 percen keresztül folyamatosan figyeljen az a gyermek, aki akár 10 másodpercenkénti új stimulusokhoz van hozzászokva?
Az erőszakos médiatartalmak szintén kapcsolatba hozhatók az ADHD szerű tünetekkel – vélhetően azért, mert ezek a tartalmak erősen ingerlők, és a bennük szereplő karakterek gyakran impulzívan viselkednek, és mit csinál egy fejlődésben lévő gyermek? Viselkedésmintákat követ. Emellett a képernyőhasználat, mely növeli az impulzivitást egyben gyengíti a gyermekekben természetesen kialakult gátló kontrollokat – ezek pedig kulcsmechanizmusok az ADHD tünetegyüttes kialakulásához.
Tehát nem csak az nagyon fontos, hogy mennyi időt tölt el gyermekünk a képernyők előtt, hanem az is, hogy ez idő alatt mit néz, milyen videójátékokkal játszik. Tinédzser korú gyermekeknél kimutatták, hogy van összefüggés a képernyőidő, a nem megfelelő digitális tartalom követése és a depresszió megjelenése között. Gondoljunk csak bele, ha mi is annak idején, mikor a legtöbb változáson mentünk keresztül, amikor a hormonjaink a leginkább tomboltak, ha folyamatosan csak olyan tartalommal találkoztunk volna, amelyben azt látjuk mások milyen szépek, sportosak, okosak, gazdagok, mennyivel jobbak nálunk, nem éreztük volna kevésnek magunkat mi is? Nem éreztük volna, hogy nem vagyunk elegek, nem vagyunk jók? Míg nekünk talán ez egy elképzelhetetlen dolog, a mostani generáció számára ez egy igen lényeges probléma, amely sokszor nem kap elég figyelmet.
Ez a téma még nagyon hosszan boncolgatható, nagyon sok aspektusa van, több hipotézissel arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen mechanizmusok mennek végbe a gyermekek szervezetében, mi a pontos kapcsolat a különböző érzelmi és mentális problémák, a képernyőidő és a digitális tartalom milyensége között. Egy valami viszont biztos, hogy létezik a negatív hatás, melyet a túlzott képernyőhasználat okoz.
Na de akkor mennyi is az annyi?
Ideje egy kicsit arról is beszélnünk, hogy akkor pontosan mik is az erre vonatkozó ajánlások, mégpedig a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által.
Csecsemőknek (1 év alatt) - egyáltalán nem ajánlott a képernyőidő.
1-2 éves kor - 1 éves kor után sem ajánlott a képernyők használata, míg 2 évet betöltöttek számára az ajánlások úgy hangzanak, hogy minél kevesebb, annál jobb, de semmiképpen ne haladja meg az egy órát.
3-4 éves kor - a képernyőhasználat ideje ne haladja meg az egy órát.
5 éves kor, illetve az felett - 1 - 2 óra naponta
Ahogy idősödik a gyermek, természetesen tovább nő a napi képernyőhasználat ideje, hiszen manapság gyakran oktatáshoz, házi feladatok megírásához is telefont, internetet kell használni. Ezért nálunk a tartalom minőségére kell jobban odafigyelni, hogy szabadidejében milyen filmeket néz, milyen videójátékokkal játszik, milyen tartalmat néz a különböző szociális-média platformokon.
Mind tudjuk, hogy ezeket az ajánlásokat nem egyszerű betartani, főleg a mai világban, ahol mindenkinek okostelefonja van, és gyermekeink nagyon könnyen hozzáférnek a különböző kütyükhöz, tartalmakhoz. Ne legyen lelkiismeret furdalásunk, vagy ne érezzük azt, mennyire rossz szülők vagyunk, ha a gyermeknek bekapcsoljuk a tévét, mert egyszerűen annyira összegyűlt minden teendőnk, és éppen egyedül vagyunk otthon vele, hogy nincs más választásunk. Egyik nap ilyen, a másnap más. Törekedjünk arra, hogy ne legyen minden nap egyforma. A következő nap játszodjunk többet gyermekünkkel, esetleg beszélgessünk vele a meséről, amit látott, stimuláljuk, lépjünk vele interakcióba, legyünk ott mellette, legyünk ott neki.
Ma csak 20 percet nézte a tévét a tegnapi egy óra helyett? Legutóbb pedig egy kis almát ropogtatott egyéb, kevésbé egészséges étel helyett, míg a tévét nézte? A mesenézés után kimentünk a parkba, és egy jó nagyot játszottunk? A tegnap este rajzfilm helyett a meseolvasásba aludtunk bele? Elmentünk a tinédzser gyermekünkkel együtt teázni, egy jót beszélgetni, mialatt hozzá se nyúlt a telefonjához? Ezek mind nagyon sokat számítanak, még ha mi magunk sokszor el is felejtjük ezeket, és hajlamosak vagyunk csak azt nézni, hogy megint miben hibáztunk. Ne felejtsük, a kis lépés is győzelem, amely hosszútávon válhat igazán nagy dologgá!
Szóval okostelefonokkal le! Mesére, játékra, beszélgetésre fel!
Pontis Egészségügyi Szervezet:
Szerző: Dr. Pap Noémi (gyermekgyógyász rezidens)
Forrás:
https://www.aoa.org/news/clinical-eye-care/public-health/screen-time-for-children-under-5?sso=y
Klinikai gyermekgyógyászat, 2 bővített kiadás, Tulassay Tivadar, Medicina Könyvkiadó, 2018
Clinical and psychological effects of excessive screen time on children, Sophie Domingues-Montanari, Journal of Paediatrics and Child Health, 2017, doi:10.1111/jpc.13462
Children and Screens, Brenna Hassinger-Das, Sarah Brennan, Rebecca A. Dore, Roberta Michnick Golinkoff and Kathy Hirsh-Pasek, Annual Review of Developmental Psychology Volume 2, 2020, https://doi.org/10.1146/annurev-devpsych-060320-095612
Analyzing Attention Span and Engagement of Children Aged 6-16 with Social Media Reels: A Behavioral Study, Authors: Chirag Jain, May 2022, DOI:10.13140/RG.2.2.25959.36007
Screen-time is associated with inattention problems in preschoolers: Results from the CHILD birth cohort study, Sukhpreet K. Tamana,Victor Ezeugwu, April 17, 2019, https://doi.org/10.1371/journal.pone.0213995
Current ideas about the roles of rapid eye movement and non–rapid eye movement sleep in brain development, Marit S. Knoop | Eline R. de Groot | Jeroen Dudink, 2020, DOI: 10.1111/apa.15485
Page updated
Google Sites
Report abuse