Bevezetés:
„Kellemeset a hasznossal”, szól a bölcsesség. Már több, mint egy évszázada ismert, hogy a kikapcsolódás mellett, a napsütésnek számos pozitív hatása van az ember egészségére nézve, mindamellett, hogy a kívánt bőrtónus eléréséhez is a Nap erején keresztül vezet az út. Így ezt a régi bölcsességet nem nehéz ráhúzni bármilyen napsütésben végzett szabadidős tevékenységre, legyen az nyári strandolás vagy téli napsütésben sízés, szánkózás.
Viszont, ha már köznépi bölcsességgel kezdtük, akkor tegyük hozzá azt is, hogy: „Nincsen rózsa tövis nélkül”, hiszen az elmúlt évtizedekben a számtalan pozitív hatás mellett, a kutatások eredményeiben ki-ki dugta a fejét a lehetséges veszélyek árnya is. Viszont mostanra már nem csak kutatásaink vannak, hanem internetünk is és, mint tudjuk, ott minden és mindennek az ellenkezője is megtalálható, legalább két példányban. Egymást igazoló és cáfoló vélemények egész garmadáját olvashatjuk a fényvédőkről, azok használatáról, a napozás jótékony és káros hatásairól.
A két részes cikksorozatunk célja az lenne, hogy ebben az információs labirintusban próbáljunk utat mutatni a biztonságos napos idők érdekében. Így remélhetőleg a végére az olvasó tud majd válaszolni azokra a kérdésekre, hogy: Pontosan mi ellen is kell védekezni? Mivel kell védekezni? és Hogyan kell védekezni? – NEM CSAK a napfényben gazdagabb évszakokban. Hogy ide eljussunk bontsuk szét a témát elemeire és vizsgáljuk meg egyenként! Az első részben a napfényről, a vele járó UV-sugárzásról és a D-vitaminról fogunk részletesen beszélni. Míg a barnulás és maga a fényvédelem témaköre a második részre marad.
Napfény, UV-sugárzás:
A fény, meghatározása szerint, elektromágneses sugárzás. A Napból hozzánk jutó fénynek van szemmel látható hullámhossza, ez jelen témánk esetében kevésbé fontos, valamint emberi szem számára láthatatlan része. Ezzel a láthatatlan területtel fogunk mélyebben foglalkozni, hiszen ide tartozik a napozni vágyók számára egyszerre imádott és rettegett UV-sugárzás is (UV = Ultra Violet, magyarul ibolyántúli sugárzás). De tudományról lévén szó, semmi sem lehet ilyen egyszerű, így természetesen az UV-sugárzásnak is több fajtája létezik, sajátos tulajdonságokkal, előnyökkel és veszélyekkel. Számunkra fontosabb fajták a következők:
UV-C (200-280 nanométeres tartomány): Egyáltalán nem éri el a felszínt normál vastagságú ózonréteg esetén.
UV-B (280-315 nanométeres tartomány): Kis mértékben éri el a felszínt, nagyrészt elnyeli az ózon réteg.
UV-A (315-400 nanométeres tartomány): A Föld felszínét elérő UV-sugárzás 90%-át teszi ki.
UV-C:
A fenti felsorolásból láthatjuk, hogy az UV-C típusú sugárzás normál esetben nem jut el hozzánk, így a fényvédelem szempontjából is kicsi a gyakorlati jelentősége. Az UV-C megtorpanása már 40-50 km-es tengerszint feletti magasságban végbemegy, a sztratoszférában, az ózonrétegnek köszönhetően. Ez az ózonréteg rengeteg jó tulajdonsága közül az egyik, amiért hálát adhatunk, mert a C típus igen nagy energiájú sugárzás és kifejezetten káros a szervezetre nézve. Erőteljesen roncsolja a szaruhártyát, a bőr gyulladását és megvastagodását okozhatja, valamint mutagén ezáltal rákkeltő hatása van. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy elvékonyodott ózonréteg esetén lejuthat a földfelszínig, ilyen esetekben számolni kell vele és elkerülni a napfénynek való kitettséget. Szerencsére a kontinensek felett ilyen zóna nemigen fordul elő (kivétel az Antarktisz, de állandó lakossága nem lévén, gyakorlati szempontból ez is elhanyagolható).
Így a mindennapokban, ami fényvédelem és fényártalom, az az UV-A és UV-B sugárzáshoz köthető. Mindkettőnek fontos élettani szerepei is vannak, de természetesen mindkettőnek megvan a saját hátulütője is.
UV-B:
Az UV-B, mint már fentebb tárgyaltuk, nagyrészt kiszűrődik a légkörben. Itt is az ózonréteg a főszereplő, de a felhők és a légszennyezés is közrejátszik, valamint a közönséges üveg is elnyeli/visszaveri. Kisebb hullámhosszú, mint „A” jelzésű testvére, emiatt szenved el ilyen nagy mértékű ritkulást míg hozzánk elér. A kisebb hullámhossz miatt a bőrbe is kevésbé hatol mélyre és ez az oka az egyszerűen, de nagyszerűen csak „leégésnek” nevezett folyamatnak is, amit mindannyian oly jól ismerünk. Negatív tulajdonságai között megemlíthetjük a szem irritáló hatását, gyorsan kialakuló bőrgyulladást és később bőr megvastagodást okozhat, valamint mindenképp ki kell emelni, hogy helyileg csökkenti az immunrendszer helyes működését (immunszupresszív hatású), és génmódosító tulajdonsága van, így rákkeltő (karcinogén).
Pozitív aspektusai azonban gyakorlatilag létfontosságúvá teszik mindannyiunk számára, hiszen a D-vitamin szintézise a bőrben az UV-B sugárzás hatására megy végbe. Ugyanakkor a „késleltetett barnulás” is neki köszönhető (lásd később a Barnulás alpontnál). Ezen felül olyan esetekben hasznunkra is válhat az immunszupresszív hatása, amikor egy autoimmun betegség van jelen a bőrben (például a rosacea vagy a pszoriázis), ahol a betegnek pont arra van szüksége, hogy a bőrében zajló, saját sejtjei által generált folyamatok alábbhagyjanak. Itt viszont fontos hozzátenni, hogy ezeket a betegségeket nem kifejezetten napfény által javallott kezelni, hanem speciális terápiás UV-lámpákkal, amik a megfelelő intenzitásra és hullámhosszra vannak kalibrálva.
UV-A:
A teljes hozzánk eljutó UV-sugárzás 90%-a, ahogy előbb már említettük. Nagyobb hullámhossza végett mélyebbre is hatol a bőrben, így a potenciálisan kifejtett károk is változatosabbak lehetnek. Az üveg nem nyeli el, így hatásaitól nem vagyunk védve az ablakon keresztül sem. Kisebb-nagyobb mértékben áthatol, részben visszaverődik, az üvegről, hóról, vízről egyaránt. „B” testvérével azonosan az „A” is okozhat szem bántalmakat, helyi bőrgyulladást, viszont ez esetben egy elhúzódott, több nap után jelentkező folyamatról van szó. Szintén károsíthatja a DNS-t, ezáltal rákkeltő. A bőr elöregedését főleg az UV-A befolyásolja. Hatására felborul a bőrben a kollagén és a sejtek közötti mátrix anyagcseréje, amely ráncosodáshoz és a bőr feszességének elvesztéséhez vezet.
UV-sugárzás tekintetében a legveszélyesebb időintervallumként a déli-kora délutáni órákat szokás megemlíteni (10-16 óra között), ilyenkor a legnagyobb a sugárzás mennyisége. További rizikótényező a bőrbetegségek kialakulására a világos bőrszín. Minél sötétebb természetes úton valakinek a bőre (genetikailag és barnulás által), annál kisebb a DNS károsodás esélye, de 100%-os védettség nem létezik. Legismertebb és legnagyobb halálozási rátával rendelkező bőrdaganat a melanóma, melynek fő kiváltó oka minden kutatás szerint az UV-sugárzás. Gyerekkorban kifejezetten oda kell figyelni a súlyos leégésekre, hiszen a kutatások alapján már 5-7 súlyos gyermekkori leégés is megduplázhatja a melanóma kialakulásának esélyét.
Felvetődhet így az emberben, hogy, ha a barnaság védelmet ad, akkor nincs más dolgom, mint szépen, szabályozottan lebarnulni egy szoláriumban, még a nyár beköszönte előtt és kész is a „védőpajzs”. Az UV-A úgynevezett „korai barnulást” hoz létre mindössze (lásd később a Barnulás alpontnál), ez nem véd a későbbi napsütéssel szemben és mivel a szoláriumok is főleg UV-A-t bocsájtanak ki, ami amellett, hogy a fentebb tárgyalt okok miatt káros a bőrre, öregíti azt, a korai barnulás végett nem hoz létre tartós védettséget a bőrben a későbbi napsütéssel szemben, ezáltal téves biztonságérzetbe sodorhat minket.
D-vitamin:
Számos jótékony hatása ismeretes, legfőképp a kalcium felszívódásában, lerakódásában, ezáltal a csontok egészséges felépítésében játszik elengedhetetlen szerepet, valamint az utóbbi évek kutatásaiból világosan látszik, hogy az immunrendszer megfelelő működésében is elsőrangú elem. Jelen helyzetben azért fontos kiemelni, hogy megértsük a napvédelem függvényében, hogy valóban mindig és mindenhol szükség van-e napvédelemre?
Az angolkór vagy rachitis nem csak azért kapta az „angol” előtagot, mert így sokkal nemzetközibb a hangzása. Valóban a mai Nagy-Britannia területén írták le először. Közismerten sok eső zúdul le minden évben a szigetországban. A felhős időjárás és a hiányos táplálkozás pedig nem jó kombináció egy ókori, középkori vagy akár újkori ember számára. A szegényes napsütés, az így alacsony D-vitamin szint, az évtizedek – évszázadok folyamán nagyon sok rachitises gyereket eredményeztek Anglia területén. Csontjaik a mindennapi használattól is lassan eldeformálódtak a bennük lévő alacsony kalcium szint miatt, így láthatjuk, hogy valahol mégis csak meg kell húzni a határt a napfény megvonás és a teljes, védelem nélküli napfény kitettség között. Minden kutatás arra mutat, hogy a nyári hónapokban mindenképpen óvjuk napvédő krémmel magunkat és kifejezetten a gyerekeinket.
Mindemellett a mai technológia-orientált világban, a felnövekvő Z generációval a gyerekszobában, fontos kiemelni azt is, hogy a gyermekeknek igenis szükségük van a napfényre és a D-vitaminra. A kritikus napszakokban, különösen nyáron, elengedhetetlen a megfelelő fényvédelem, de annak a bizonyos lónak a túloldala sosem kecsegtet jó megoldásokkal. Tehát a 365 napos, 24 órás UV-védelemre, beteges napfénytől való rettegésre, semmiképp sem szabad rászoktatnunk magunkat a gyermekünk féltése nevében.
Szerencsénkre a szervezet nagyon jól működő mechanizmusokat fejlesztett arra az esetre, ha sokáig fény nélküli közegre lennénk szorulva. Ami lássuk be a tél beköszöntével, a folyamatos felhős éggel, korai sötétedéssel, különösen az északi országokban, hatalmas gondot jelenthetne. De a szervezet D-vitamint képes felvenni a táplálékból is, valamint hosszú időre elegendő raktárakat tud képezni, lévén zsírban oldódó vitaminról van szó, így képes lerakódni a zsírszövetbe. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a kritikus időszakoknak feltelt raktárakkal vágjunk neki. Mint oly sokszor, most is az arany középút a legmegfelelőbb választás a labirintusból kifelé vezető úton.
Magáról a barnulás folyamatáról és a különböző UV-védő készítményekről a cikkünk második részében fogunk részletesen beszélni.
Pontis Egészségügyi Szervezet:
Szerzők: Dr. Berei Róbert (onkológus rezidens)
Dr. Réti Hunor (családorvos szakorvos)