Embedded Files
Olvasási idő: 4-5 perc
A legtöbb embernek az őszről a színpompás fák, puha pulóverek és meleg teák harmóniája jut eszébe, azonban amikor beköszönt a nyálkás hideg és becsengetnek az iskolában, zsonganak az óvodák, a szülők egyszerre sóhajtanak fel: „Kezdődik”. Lelki szemeik előtt megjelenik a taknyos zsebkendők kupaca és szinte hallják is a kis mellkasokból feltörő köhögést. Mindeközben elborítja őket a sok információ, amivel az internet szolgál, a kéretlenül osztogatott tanácsok és néha hibás meggyőződések. Ezen írás célja röviden összefoglalni a legfontosabb tényeket, tévhiteket a témával kapcsolatban, iránytűként szolgálni az orvosi szakkifejezések érthetetlen rengetegében.
Milyen betegségekről beszélünk?
A felső (orr, arcüregek, garat, gége) és alsó légutak (légcső, tüdő) szezonális akut megbetegedései rendkívül gyakoriak, túlnyomó többségben vírusok okozzák, cseppfertőzés útján terjednek. Felső légutak esetében beszélünk tehát egyszerű nátháról, influenzáról, torokgyulladásról, mandulák gyulladásáról, hangszálak gyulladásáról, illetve ezek szövődményeiről, a középfülgyulladásról és az arcüregek gyulladásáról. Amennyiben tovább terjednek, érintik az alsó légutakat, légcsőgyulladást és tüdőgyulladást okozva.
Mi okozza ezeket a megbetegedéseket?
Általában vírusos eredet gyanítható a háttérben, több mint 200 olyan vírusfaj ismert, amely légúti megbetegedést képes kiváltani, többek között a rhinovírusok, adenovírusok, coronavírusok, és az enterovírusok. A bakteriális eredetű kórképek valamivel ritkábbak, leggyakrabban Streptococcus pyogenes okozza, azonban lefolyásuk súlyosabb, kezelésük is más. Gyakran az elhúzódó virózis felülfertőződhet és bakteriálissá válhat. Ilyen esetben a fertőzések kezelésének alapköve az orvos által előírt antibiotikum kúra. Kifejezetten fontos elkülöníteni a vírusos és bakteriális fertőzéseket, ugyanis az antibiotikumok vírusos eredetű megbetegedésekben többet árthatnak, mint használnak: magukra a vírusokra nem hatnak egyáltalán, viszont a bélflóra hasznos baktériumait elpusztítják.
A bakteriális és vírusos fertőzések elkülönítése tüneteik alapján nehézkes, mivel nagyon hasonló klinikai képekről beszélünk. Mégis van néhány különbség, amelyek alapján elindulhatunk:
- A vírusos eredetű megbetegedések hirtelen kezdődnek, a tünetek egyszerre és gyorsan jelentkeznek. Virális eredetre utal az is, ha hasmenés is társul a felső légúti tünetekhez (bedugult orr, orrfolyás, köhögés, torokfájás, enyhe-közepes láz). Oki kezelés nélkül a megbetegedések általában maguktól javulnak, tüneti kezelésre természetesen szükség lehet.
- Bakteriális eredetnél általában lépcsőzetes a kórkép kialakulása, és hosszabb a lefolyása. A láz magas, nehezen csillapítható. A betegség oki kezelés nélkül nagyon ritkán gyógyul, folyamatosan rosszabbodik, terjed, súlyosbodik.
Fontos tudni, hogy pontosan milyen kórokozóval állunk szemben?
A vírusos megbetegedések kezelése vírus típusától függetlenül ugyanaz, ezért azonosításuk legtöbb esetben fölösleges. Bakteriális eredetnél azonban javasolt leoltást végeztetni (garatváladékból, felköhögött nyákból, láz esetén vérből), mert ez a baktérium azonosítása mellett információval szolgál a leghatásosabb antibiotikumokról is, hogy célzottan kezelhessük a betegséget.
Miért pont a kisgyerekek ennyire kitettek ezeknek a megbetegedéseknek?
A gyerekek légúti felépítése részben eltérő a felnőttekétől. Légútjaik keskenyebbek, emiatt kevesebb nyálka is már pangást okoz, ezek nehezebben tisztulnak a gyengébb köhögési reflexük miatt, valamint manduláik is nagyobbak. Az Eustach-féle kürt (járat, amely összeköti a középfület és a garatot) gyerekeknél úgy helyezkedik el, hogy az megkönnyíti a kórokozók torokból középfülbe jutását, így könnyebben jön létre náluk középfülgyulladás. Amikor azt mondjuk, hogy a gyerek „kinövi” a megbetegedéses időszakot, akkor az immunrendszer megerősödése mellett arra is gondolunk, hogy felnőttkorukra ezek az anatómiai változások eltűnnek.
Hány megbetegedés számít normálisnak?
Statisztikák szerint 6 év alatti gyermekek esetében az évi átlagos 6-12 megfázás teljesen normális. Egy megfázás átlagosan 7-12 napot tart. Ha azt vesszük figyelembe, hogy ezek nagy része az őszre és télre tevődik, akkor nem tekinthető betegesnek, ha egy óvodás vagy kisiskolás gyerek egyik fertőzésből a másikba esik. Ne felejtsük el, nekik most tanul az immunrendszerük, téli hónapokban a havi egy megfázás egyáltalán nem utal immunrendszeri problémákra, attól még a gyerek védekezési képessége megfelelő.
Mitől lesz „jó” az immunrendszer?
Ezen kérdés megválaszolásához egészen a várandósság időszakáig kell visszamenni: a harmadik trimeszterben az anya szervezete ellenanyagokat (antitesteket) juttat át a magzatnak, ezek a baba 6 hónapos koráig nyújtanak védelmet. Kutatások szerint a szülés módja is számít, mivel a hüvelyi szülés alatt a szülőcsatornán végighaladó gyerek az ott található flórával kapcsolatba kerül, ami immunrendszere első leckéjének számít és a saját bélflórájának alapját képezi. Szoptatás alatt is anyai ellenanyagok jutnak az anyatejjel a csecsemő testébe, további segítséget nyújtva a fejlődésben lévő immunrendszernek. Minél hosszabb ideig tart a szoptatás időszaka, általánosságban annál hatékonyabb lesz a csecsemő immunrendszere. Testvérekkel, közösségben felnövő gyermekek védekező képessége jobb, illetve az is segít, ha nem igyekszünk a gyermek környezetében mindent „sterilen” tartani. Természetesen meg kell tartani itt is az arany középutat a teljes steril környezet és az elhanyagolt élettér között. Kórokozókkal találkozni KELL, hiszen ezáltal alakul ki az „immunmemória”, ami azt jelenti, hogy ismételt találkozás esetén már nem alakul ki a fertőzés/gyulladás, vagy csak sokkal enyhébb formában.
Források:
www.uptodate.com
www.stanfordchildrens.org
www.novakhunor.hu
Pontis Egészségügyi Szervezet:
Szerzők: Dr. Balázs Boglárka (onkológus rezidens)
Dr. Réti Hunor (családorvos szakorvos)
Page updated
Google Sites
Report abuse